Ha lemegy a Nap, és feljön a Hold, a távolból valaki rád gondol.
Nézi az eget, és reméli, hamarosan melletted lehet.

Ha látnád a szemem csillogását, ha hallanád a szivem dobbanását,
tudnád mit érzek irántad, éreznéd, hogy mennyire imádlak.

Ha könnyes a szemed és valami faj, jussak eszedbe én gondolok Rád.
Ha úgy érzed, már senki sem szeret, nyugodj meg Kedves, én ott leszek Veled!

Ha könnycsepp lennél, sosem sírnék, nehogy elveszítselek.

Ha este lefekszel és kinézel az ablakon, keresd az égen a legszebb csillagot.
S ha azokra gondolsz, akik téged szeretnek, gondolj majd rám is, mert én is szeretlek.

Ha én irnám sorsodkönyvét, szíved, lelked vágyát, életed örömét:
olyan széppé irnám mint egy tündérálom, a legboldogabb telennél a világon!!!

Ha el merném mondani, amit most gondolok, megtudnád, hogy rólad álmodom.
Ha el merném mondani, amit most érzek, megtudnád, hogy mennyire szeretlek.

Ha egyszer eltünnél, és egy jótündér csillagokká szórna szét,
az olyan széppé tenné az eget, hogy az emberiség beleszeretne az éjszakába.

Ha egy érintésed fájna, és a pokolba jutnék érte,
egész életem veled tölteném és nevetnék a tûzben.

Ha az égen lemegy a nap, te akkor is az eszemben vagy.
Te vagy a reménységem csillaga, s e csillag nélkül sötét az éjszaka.

Ha álmodom, nem tudom, hogy mi a jó és mi a rossz.
Ha álmodom nem tudom mi az álom és mi a való.
Ha álmodom, nem tudom mit miért teszek, csak azt remélem, ott veled leszek.

Ha a szívem akkora volna mint a világegyetem,
akkor sem volna elég hely benne, hogy beleférjen mindaz a szeretet,
amelyet érted érzek.

Ha a csókok esõcseppek, tengert küldök neked.
Ha az ölelések falevelek, erdõt küldök.
Ha a szerelem örök, az örökkévalóságot küldöm neked.

Gyûlölöm a napot, mert érinthet téged.
Gyûlölöm a holdat, mert veled lehet éjjel.
Gyûlölöm a vizet, mert ajkadhoz érhet.
Elmondani nem lehet, úgy szeretlek téged.

Gyönyörû szemedbe kedvesem csodálatos csilingelõ csengõk csilingelnek csendesen.
Látni nem lehet talán hallani sem.
Csak az látja és halja ki úgy szeret mint én Kedvesem.

Gyönyörû álmom volt az éjjel, egy csillag szeretkezett a holdfénnyel.
De ez nem álom, hanem valóság, ott én voltam és te voltál.

Fényes csillag voltál nekem,mond miért nem maradtál odafenn?
Miért nem akartál csillag lenni lelkem egén?
Miért martál oly kegyetlenül belém?
Mi történt,mesélj!

Féltelek! Ha tehetném, vigyáznám minden léptedet
Vigyáznék rád, mint egy angyal, hiszen te vagy, aki akkor is hiányzik,
mikor ébred a hajnal.

Felforrósodik a levegõ, kikapcsol az agy és dobogni kezd a szív.
Akivel ez most történik, sms-t küld neked.

Feladok érted mindent.
Leszel cserébe te a mindenem?

Fáj, ha rád néz a két szemem.
Fáj, ha bennem élsz, s én benned létezem.
Mint egymást kioltó s tápláló két elem, fáj ha vagy, s még jobban ha nem.

Fáj olyat szeretni, akit nem érhetsz el,
aki szinte azt sem tudja, hogy létezel.
Tudni, hogy nem kellettél neki, érezni,
hogy más is szereti, olyan aki el is érheti.

Csak egy percig szeress, míg elmondom, imádlak.
Csak egy órát ölelj, míg megsúgom, kívánlak.
Csak egy napot adj, hogy meg tudjam mutatni, mit jelent forrón, õszintén szeretni.

Cukor? Nem! Csoki? Nem! Gondolkozzunk… Méz? Hmm… A csudába,
Egyszerûen nem jut eszembe semmi, ami olyan édes, mint te.

A csókod festi kékre az eget, szemed színétõl zöldülnek a fák,
nélküled üres minden képkeret és világtalan az egész világ.
a csók a szerelm beszédje…gyere ide és beszélgessünk